Magyarul vagy horvátul szól az Isten Fertőhomokon?

Fertőhomok egy csendes kis falu a Fertő déli partján, ahol évszázadokon át a horvát nyelv és kultúra volt a meghatározó. Istentisztelő lakói rendszeresen jártak zarándok utakon, aminek a Fertőhomoki Tájház kiállítása is emléket állít. A “Fertő-táj ékkövei” projektnek köszönhetően a tájház új, állandó kiállítással, szabadtéri kemencével és nagyobb rendezvénytérrel bővül.

A nyelvhasználat nemcsak a hétköznapokban kapott hangsúlyt, hanem az áhítat idején is, amikor a horvát hívek, Isten hívásának eleget téve, a Szent Anna-templomban anyanyelvükön misét hallgattak. Létfontosságú volt számukra a közérthető istentisztelet. Ennek ellenére Juranics Antal győri püspök (1825-37) magyarosító törekvései nem kerülték el Fertőhomokot sem. 1832-ben a Canonica Visitatio elrendelte Prikoszovich Mátyás hidegségi plébános számára, a horvát és magyar váltott nyelvű istentiszteletek egyidejű megtartását, mind Hidegségen, mind a homoki filiában minden vasár- és ünnepnapon. A korabeli egyházlátogatási jegyzőkönyv indoklása szerint mindkét község lakossága „kevés kivétellel” jól tud magyarul. Mindenesetre tény, hogy egy 1817-ben kelt levélben a homokiak egyértelműen kifejezték ragaszkodásukat a horvát nyelvű istentisztelethez. Prikoszovich, aki az anyakönyvi bejegyzések tanúsága szerint csak törte a magyar nyelvet, megtanulta a magyar prédikációt. Láthatóan az 1830-as évektől kezdődik el az a folyamat – minden bizonnyal a reformkori magyar liberális nacionalizmus hatására – hogy a települést egyre inkább magyarként kezdik emlegetni. Korábban Vályi András 1797-ben megjelent munkájában Homokot horvát falunak nevezi, hasonlóan az 1827-es győri egyházmegyei sematizmushoz. Nem sokkal később Fényes Elek mind 1836-ban, mind pedig 1851-ben már magyar falunak írja le Homokot. Hasonló változás figyelhető meg az egyházmegyei évkönyvekben is: az 1845-ös és 1847-es év szerint még a faluban beszélt nyelv a horvát és a magyar, 1851-ben már csak a magyar.

Az 1800-as évek második felében időnként heves harc dúlt a fertőhomoki plébániáért. Ebben a ma már érthetetlennek tűnő és egyházhoz, keresztényekhez nem méltó perpatvarban a horvát nyelv tudása, vagy nem tudása központi szerepet játszott. A sok huzavona után 1868-ban Gayer József lett a plébános (1868-90), akihez a püspök magánlevelet intézett, melyben többek között tudatta vele, hogy a

„ …horvát nyelvet nem tudod, azért investiturát jelenleg nem kaphatsz, de fogsz kapni, ha vagy a horvát nyelvet megtanulod, vagy a különben magyarul is tudó nép veled, mint magyarral is, megelégedve lesz… “

Gayer végül is nem sajátította el a horvát nyelvet, de a nép megelégedett vele. Az evangéliumot ugyan horvátul olvasta fel, de később felkérték, hogy hagyjon fel vele, mert sem ő, sem a hallgatóság nem érti meg. Így oldotta meg egy jámbor pap a nyelvkérdést a homoki templomban.

További információ a Fertőhomoki Tájházról: itt.